Sógyurma receptek:
1. variáció:
- 20 dkg finomliszt
- 20 dkg finom vákuum só
- 125 ml. víz
- 1 ek. ricinusolaj – vagy két kanál étolaj
2. variáció:
- 2 csésze só
- 2 csésze liszt
- 1 csésze víz
- 1,5 evőkanál tapétaragasztó (Ettől a gyurma kicsit szürkésebb lesz)
3. variáció:
- 10 dkg finomliszt
- 10 dkg burgonyaliszt
- 20 dkg finomsó
- 125 ml víz
- 1 evőkanál ricinusolaj
Sógyurma tippek: a hozzávalókat pontosan mérjük ki. Természetesen az alapadagok többszöröse is elkészíthető egyszerre. A magas sótartalom azért kell, mert attól lesz kemény a kész tárgyunk. Olajat azért teszünk bele, hogy a készítő kezét nem marja szét annyira a só.

A gyurmát csomómentesen keverjük össze egy tálban a hozzávalókat, a ragasztós változatnál a ragasztót is por formában kell hozzátenni, majd többször kis mennyiségben adagoljuk hozzá a vizet és az olajat. A jól kidolgozott gyurma sima tapintású, mint a vajas tészta. Tállal, vagy folpakkal letakarva tartjuk felhasználásig. Munka közben csak kis mennyiséget vegyünk le belőle, különben kiütközik rajta a sókéreg. Az anyag felülete kiszárad, és nem lehet újra felhasználni.
A kész tárgyakat kisütjük, így nyerik el végső szép, rusztikus színüket. Ha a gyurmákat színezni szeretnénk azt is természetes anyagokkal tehetjük. Legszebb, ha a barna árnyalataival dolgozunk.
Tippek színes gyurmához:
- Rozsliszttel – ha búzaliszt helyett rozslisztet használunk, akkor sült kenyérhez hasonló szép színárnyalatot kapunk.
- Csoki barna gyurma – ha a liszthez egy kevés kakaót keverünk, kellemes sötétebb barna árnyalatú gyurmát kapunk.
- Kávébarna gyurma – víz helyett egy csésze kihűlt kávét adhatunk az anyaghoz, ezzel szép, sötét kávészín érhető el.
- Fahéjas gyurma – kellemes, világos barna színárnyalatot érhetünk el vele. Ezt is forralt vízben kell föloldani, majd a kihűlt vizet hozzáadni a gyurmához.
- Piros gyurma – valójában inkább narancsos árnyalatú lesz. A piros paprikát meleg vízben oldjuk fel, majd ha kihűlt, azt adjuk hozzá az anyaghoz.
- Sárga gyurma – a kurkuma illetve a curry hozzáadásával a fent leír, vízben oldós módszerrel nagyon szép, különböző sárga árnyalatokat festhetünk.
További színek: Teával, hagymalével, bogyólével, vagy más természetes színekkel is próbálkozhatunk, de a jó ízlés határain belül temperával is színezhetjük az anyagot – valamint természetesen utólag is festhetjük.
A só gyurma kisütése
A kész tárgyat végül kisütjük „kiégetjük”. Ez egy kényes művelet, mivel a gyurma könnyen hólyagosodik, deformálódik, ha nem megfelelően sütjük ki. A friss gyurmát a legalacsonyabb fokozaton, nyitott sütőajtónál fél óráig szárítjuk, hogy a nedvesség lassan párologhasson az anyag belsejéből. ha kiszáradt, akkor óvatosan becsukjuk a sütő ajtaját, és további félóra hosszat az egyes fokozaton, majd újabb félórát a kettes fokozaton sütjük. Ha natúr színű anyaggal dolgoztunk, akkor a fokozat növelésével „égethetjük” erőteljesebb színűre. (A vékonyabb részek sötétebbre, a kiemelkedők is barnásabbra, míg a laposabb egybefüggő részek világosabbra pirulnak) A magas fokozaton folyamatosan figyeljük, nehogy megégjen.

Lakkozás – a mű befejezése
A színtelen lakkot ecsettel kenjük fel a kész munkára. A lakk nem csak tartósabb, selymes fényűvé teszi, de a nyitott pórusokat is eltömi, így sokkal tartósabb lesz a kész mű. A lakk selyem, matt és erős fényben kapható, tehát olyat válasszunk, ami nekünk a legmegfelelőbb. Ha több rétegben akarunk lakkozni, várjuk meg a száradást. Lehetőleg inkább ecsettel, mint fújós lakkal dolgozzunk.
Mintázzunk szépeket!
A gyurmát sokféle „szerszámmal” megmunkálhatjuk, fésűvel sráfozhatjuk, készíthetünk „hajat” krumplinyomón, vagy fokhagymanyomón átnyomva, fogpiszkálóval karcolhatunk az anyagba, de termésekkel – mákgubó végével, szegfűszeggel – is nyomhatunk bele sormintákat. Használjuk a villát, a szűrőkanalak formáit, szaggassunk formákat pogácsa szaggatókkal.
Fontos, hogy nem csak a gyermekek készíthetnek ebből az anyagból alkotásokat, hanem kreatív felnőttek is használhatják. Olcsó, és rendkívül reprezentatív, ügyesen formálható anyag.
Tóth Zsuzsanna
(Pető Éva Sógyurma című könyvének felhasználásával)



