A játék természetes tevékenysége a gyereknek. Általa fejlődik, általa kerül kapcsolatba a kortársaival, szüleivel, a világgal. Azzal a világgal, amely később az életet jelenti majd számára. De, hogy milyen minőségű életet, az már rajtunk szülőkön , és felelőséggel bíró, segítő felnőtteken is múlik.
"Járjunk táncot ripegőst-ropógost...",
"Járjunk táncot ripegőst-ropógost...", hallom a teremből, miközben veszem le a cipőm az előszobában. Ismerős a szöveg, ismerős a dallam, még arra is emlékszem, hogy kettőt léptünk balra majd jobbra, úgy óvódás korunkban. Balra nyíló ajtón a foglalkoztató szobába lépünk, ahol apró székek, apró asztalok árulkodnak, az őket használók apró méreteiről. A szoba is apró, éppen csak elfér benne minden és mindenki. Játékok a falak menti polcokon. A másik szobába pillantva bordásfal mellett, és a terem közepén körbe ülve anyukák, gyerekek. Erzsi néni énekel, közben rövid instrukciókkal szakítja meg az éneket.
Úgy, emeld a lábad, fordulj, a kezeddel is. Az édesanyák is dúdolják az újabb és újabb énekeket, miközben mozgatják, forgatják a maguktól nem mozduló kezeket, lábakat. Ki lesz a Mikulás? Kinek adjam a zsákot, kérdezi körbe pillantva Erzsi néni, és választ se várva nyújtja a szőke kisfiúnak. Közben Mikulást váró éneket kezdenek, és előkerül egy leginkább mérleg hintára emlékeztető segédeszköz, amire rátérdelnek, vagy ülnek térdelő ülésben és jobbra balra billegetve, kezüket a magasba emelve mozognak. Mutassátok meg, hogy repülnek a kis angyalok, bátorítja őket Erzsi néni. Némelyik kisangyal mozgását bizonytalanság kíséri még, hisz neki ez még nem természetes mozdulat.
Majd játékmozdonyra támaszkodnak, és megpróbálják térdelő járásban tolni előre, utána körbejárnak guggolva, mint a kisbékák. Kezek-lábak összekapaszkodnak anyával, mert egyedül nem megy, vagy bizonytalan még a tipegés, kúszás. Szükség van még a segítségre, ezeknek a két év körüli gyerekeknek. Gyere, még egy kicsit. Jaj, de ügyes vagy, ez tegnap még nem sikerült, hallani a segítő biztatásokat, dicséreteket. Igazi siker születik, mikor ezek a játékok, már csak örömet, élményt jelentenek majd. Talán néhány hónap, néhány év múlva.
Fogyatékos a gyermekem
- Akinek egészséges a gyereke, az nem is tudja elképzelni, mit jelent szembenézni azzal a ténnyel, hogy a saját gyerekem más, mint a többi, és senki nem tudja megmondani, mire lesz képes később- mondja őszintén a 26 hónapos Alex anyukája. Nekünk nehezen jött a baba, ezért különösen nehéz volt rádöbbenni a valóságra. De elhatároztuk a férjemmel, hogy mindenáron megteszünk mindent azért, hogy a lehető legtöbbet hozzunk ki belőle. Szerencsére ő nem fogyatékos szellemileg, ezért elég jól fejleszthető, csak ez lassú folyamat. Mióta idejárunk, sokat fejlődött. Születése után három nappal, agyvérzése volt. A gyerekorvos sem vette észre, hogy a féloldala lebénult. Már szépen használja a két kezét, mindenben ügyes, bár menni még önállóan csak egy-két lépést tud. Heti három alkalommal jövünk, és ez sokat segít.
Fontolva haladni, játszva fejleszteni
- A sérült és az egészséges gyermek között a leginkább szembetűnő különbség, a tanulási képességekben, a tanulás folyamatában mutatkozik - magyarázza Tunyogi Erzsébet játékterapeuta, ennek a Fejlesztő Játszóház Alapítványnak a megálmodója, a módszer kitalálója, és máig lelkes motorja, működtetője. Az egészséges gyermek, mindig maga kezdeményez, kíváncsi a világra, meg akarja ismerni, nem úgy a sérült gyermek, a központi idegrendszerében sérült.
Ez lehet genetikai, vagy születés közben vagy születés után szerzett sérülés, például agyvérzés, oxigén hiányos állapot. Azonban a legkisebb sérülés is gátolja a tanulási folyamatot. Ha egy kisgyermek, csak a mozgásában sérült, az legátolja a további értelmi képességet is, mert a mozgás maga gátja annak, hogy odafigyeljen, hogy megfogja, hogy utána nézzen, hogy oda hallgasson.
Hogy zajlik a játékterápia?
A játékterápiát egy dramatikus, szerepre bontott, algoritmikusan egymásra épülően felépített program csomagokkal segítjük. Ami azt jelenti, hogy minden érzékszerv azonos hangsúllyal vesz részt a fejlesztésben. Amikor a mozdulat nem céltalan, hanem célja van, valamit meg akar fogni, valami után, utána akar nyúlni, utána akar fordulni, vagy utána akar mászni. Késztetése legyen a mozgásra. A mozdulathoz, mint alaphoz hozzárendeljük a hallást, a látást, a tapintást, sőt a kapcsolatteremtő készséget, ami a tanulás alapja, hogy képes legyen szülővel, vagy gyerektárssal, vagy gyerek gyerekkel kapcsolatot létesíteni. A játék az egészséges gyermek természetes tevékenysége. Miért ne lehetne a beteg gyermeké is? A játékterápia lényege, hogy sok dallal, mondókával, bábjátékkal kiegészítve fejlesztjük a gyereket.
Süss fel, Fényes Nap!
A mozgásfoglalkozás után, körbeülik a kisasztalokat anyukák, gyerekek. Erzsi néni leoltja a világítást, és csillagokat, holdacskákat varázsol a mennyezetre, falakra. Közben mondókákat mond, és kérdezgeti a gyerekeket. Bámészkodó gyerektekintetek kísérik a fény változásait. A csillag szóból "göö" lesz, ahogy az egyik kisfiú boldog mosollyal az arcán, felismeri. Majd erős világítással, előtűnik a napocska, de nem sokáig, mert csúnya felhő eltakarja, és árnyék borul ránk. "Süss fel nap, fényes nap...", kérik az ismert népdal segítségével az anyukák, és a még bizonytalanul hallatszó gyerekhangok. Az édesanyja ölében ülő kisfiú a sarokban, még láthatóan nehezen követi a foglalkozást, de mikor előkerülnek a ping-ponglabdák, és hangos pattogással, ide-oda gurulnak az asztalon, boldog mosoly ül az arcára. Nagyon szép mosolya van. Olyan szép mosolyod van, lépek később a kisfiúhoz. Rám emeli a tekintetét és kutatva figyel.
A foglalkozás gyakran teher lehet
- Nem szereti még ezeket a foglalkozásokat, pedig sokat fejlődött, mióta idejárunk - mondja a két éves Bence anyukája. Ő többféle problémával küszködik, de mi mindent el akarunk követni, hogy legalább önálló életet legyen képes élni, és ne legyen rászorulva senkire, úgy mint most. Vidékről jövünk, hetente többször, de megéri, látom rajta a változást. - De, ezt még Bence nem érti, csak azt érzi, sok ez a macera, hagyják békén. - Ezért nem jó, csak otthon végezni, ezeket a gyakorlatokat, mert az első sírás teljesen elbizonytalaníthat, megsajnálom a gyereket, és abbahagyjuk. Ezt nem szabad, a sajnálatom nem segít - mondja határozottan, és én elhiszem neki, hiszen mióta itt vagyok sokszor indult simogatásra a kezem, és facsarodott össze a szívem, egy-egy síró hang hallatán.
A nehezen fakadó mosoly
Nagyon ügyes voltál Bence, szólók neki bátorítólag, mire váratlanul egy hatalmas, széles mosollyal jelzi, érti amit mondok. Ebben a percben talán senki nem tudná eldönteni, hogy az anyukája, Bence, vagy én vagyok-e boldogabb, ettől a mosolytól. Vége az első csoport foglalkozásának, jönnek az óvodáskorúak. Ők már érdeklődve néznek körbe, ismerik a programot.
A legnagyobb boldogság, ha visszajönnek, és örömmel újságolják, hogy felvették a gyereket rendes iskolába ...
- Statisztikát, hivatalos felmérést nem készítettem soha, de nagyon sok beteg gyerek van - válaszolja Erzsébet. Ebbe a csoportba 15 gyerek jár, már hónapok óta nem tudunk senkit felvenni. A családok többsége nem tud szembenézni a valósággal, vagy nem tudja elfogadni, ezért nélkülözhetetlen a családterápia, hogy minél több gyermek az otthonába nevelkedhessen. Pedig a társadalom megítélése rengeteget változott az elmúlt évek alatt.
Ma már elfogadják az emberek, nem fordulnak el, a segítőkészség is megnőtt. Juttatásokban is nagyobbak a lehetőségek, bár a szülők is jogosan elégedetlenek bizonyos dolgokban. A legnagyobb lehetőség mégis az lenne, ha minden gyerekorvos, neurologus ismerné ezt a módszert, és minél korábban idekerülhetnének a sérült gyerekek. Mi nulla napos kortól, hét éves korig foglalkozunk a gyerekekkel. Az agy minél fiatalabb, annál képlékenyebb, fejleszthetőbb. Voltak kudarcaim az elmúlt évek alatt, de a legnagyobb boldogság, ha visszajönnek, és örömmel újságolják, hogy felvették a gyereket rendes iskolába. Akkor az évekig tartó, kemény, kitartó munka, a sokszor kilátástalannak hitt küzdelem semmivé válik, mert győztünk - fejezi be Erzsébet határozott hittel a hangjában.
" Járjunk táncot, ripegőst-ropogóst,
pergő-forgó, libegőst-lobogóst..." , dúdolom magamban elégedetten, mert ez a játszóház erre tanít. Azokat, akiknek erre még több idő kell, hogy megtanulják. Most még. Aztán majd egyszer kettőt lépnek jobbra, kettőt meg balra. Mintha ez mindig természetes lett volna, úgy mint most.
M. Bencze Tímea
Tunyogi Erzsébet Gyógyító Játszóházának levelezési címe: 1077. Bp., Bethlen Gábor u. 8.
A játék természetes tevékenysége a gyereknek. Általa fejlődik, általa kerül kapcsolatba a kortársaival, szüleivel, a világgal. Azzal a világgal, amely később az életet jelenti majd számára. De, hogy milyen minőségű életet, az már rajtunk szülőkön , és felelőséggel bíró, segítő felnőtteken is múlik.
Tetszett a cikk?



