A http://mikulas.mentha.hu/ címen érdekes szolgáltatásra leltem a minap. Mikulás bácsit lehet rendelni virtuálisan. Ez mind szép és jó, nagyon kedves és aranyos, ám egy érdekességre figyeltem fel a lap alján: Szidás és feddés, mit mondjon a Mikulás a gyereknek.
A tradicionális Mikulás
A jó öreg Mikulás bácsi mindent látó távcsövével folyton figyeli a gyerekeket és megjegyzi a jó és rossz cselekedeteiket. A rosszak csak virgácsot kapnak, a jók pedig ajándékot, narancsot, almát, újabban csokoládét, cukorkát, csokoládé Mikulást, még újabban - főleg a szeretethiányt túlkompenzáló szülőknél - nagy ajándékokat cipel szegény. Az angolszász kultúrákban Mikulás bátyó hozza a karácsonyfát és nincs külön napja, mint nálunk. A magyar hagyományban Miklós napján érkezik meg Mikulás és az ablakba kitett kipucolt cipőcskékbe dugja az ajándékokat. A Mikulás - mármint a valódi! - láthatatlanul repül rénszarvasok húzta szánján, ezért nem feltétlen jön házhoz, és nem hoz különböző ajándékot Szabóéknak és Grünéknek.
Kell a beöltözés?
Berci barátommal mi már ötévesen felfedeztük, hogy az az álmikulás, aki kiégette csillagszóróval a szőnyeget, igaziból a szomszéd Elemér bácsi. A mesében töretlenül hittünk, de Elemér bácsit felismertük. A suliban Hering Andrisnak a papája öltözött be, de ő is rájött, és Nagy Erzsi meg látta, hogy a mamája százast adott a Mikulásnak, aki a piros nadrág alatt farmert hordott, és ebből jött rá, hogy az nem volt az igazi. Elsőben még így gondoltuk. Mikulás van, abban biztosak voltunk, csak azt nem értettük, a felnőttek miért akarnak átejteni bennünket. A mi gyerekeink sem sokat változtak. Ők is tudják, hogy a beöltözött bácsi jelmezben van, és az, hogy a Nagyi mikulása más, mint a keresztúri papáéké, mert mind különféle ajándékot hoz, egyáltalán nem baj, mert az IGAZI úgyis megérkezik reggelre ide, az ablakba. A meséhez nem érdemes műanyag körítést vásárolni. Szeretet és hangulat, a mi saját hitünk abban, hogy reggelre valóban megérkezik, sokkal fontosabb.
Nyugatmajmolás helyett...
A gyerekek egyre korábban rájönnek: az egész Mikulás csak mese. Erre játszanak rá a nagy bevásárló központok Mikulás-özönnel valamennyiünket nyakonborító reklámkampányai, a kamionon utazó kólamikulások, és a tévé műsorai egyaránt. A valódi Mikulás, aki valóban rénszarvas szánon érkezik meg közénk és kedveskedik a jó gyerekeknek, lassan már csak a picurkák egynyári meséje. A budapesti nagycsoportosok már többnyire tudják, a Mikulás nem létezik. Vidéken ezt a tudást legalább az óvodában sikerül megőrizniük a gyerekeknek. Olyanról is hallottunk, hogy a tanító néni "világosította fel" az elsősöket. Helyesen tette-e? Én úgy gondolom, hogy nem, de erről megoszlanak a vélemények. Szerintem mindenki addig hihet a Mikulásban, amíg csak szeretne.
A "tesója" megmondja neki
A gyerekek sokszor csak azt hallják meg, ami érdekli őket. Ha a nagyok arról beszélnek, hogy Mikulás nincs, a kicsi ezt egyszerűen nem hallja meg, nem hiszi el, hiszen eddig minden dolog arra mutatott, hogy Mikulás igenis van, mert ugye hozott ajándékot és láttuk is egy pillanatra. A nagyok - épp azért, mert nagyok! - szívesen segítenek abban, hogy a kicsik még jobban örüljenek a Mikulásnak. Vonjuk be tehát a hitetlen nagyot a kicsinek készülő örömbe, és hosszabbítsuk meg az ő boldog örömét is a testvére örömén keresztül. Higgyük el arra az egy napra mindannyian a Mikulás mesét.
Feddjen-e a Mikulás?
Ha csak lehet, ne. Képzeljük el azt a szituációt, amikor jön egy nagy darab, piros kabátos pasi, és csak akkor adja oda nekünk a jól megérdemelt tizenharmadik havi fizetésünket, ha mindenki előtt nyilvánosan megígérjük neki, hogy soha többé nem rakunk édesítőszer helyett fehér cukrot a paradicsomlevesbe és a fürdőszoba sarkait hetente legalább egyszer vízkőoldóval kisikáljuk. Azt hiszem, mindannyian sikoltozva követelnénk személyiségi jogaink tiszteletben tartását és követelnénk, hogy a piros kabátos mindent látó távcsövét azonnal szolgáltassa be olvaszttassa be, de legalább is ne merje használni.
Képzeljük csak, hogy az összes munkatársnőnk előtt a jó öreg fehér szakállú megdicsérne bennünket, ugyanezért, mondjuk így: - az idén már jobban figyelsz az alakodra és egyre kevesebb cukrot használsz, és a fürdőszobád is ragyog, pedig utálod takarítani. Na, melyik Mikulást engednénk be az ablakunkon? Valószínűleg a másodikat. A gyerek ugyanígy érezheti magát, ha társai, vagy idegen emberek előtt megfeddi őt egy titkos "rosszaságért" a várva várt Mikulás.
Ha a Mikulásnak meg kell adni, miért dicsérje meg a gyereket, akkor nyugodtan kiemelhetjük azokat az elvárásainkat, amikben változást várunk tőle. Lehetőleg ne a rossz tulajdonságait emeljük ki, mert az ünnep nem moralizálásra és nevelésre való, hanem ajándékozásra. Nem kudarcos nevelési kísérleteink korrigálására való, hanem a csoda megtapasztalására tanítja a gyereket.
A gyerek nem rossz!
Ne kapjon hát virgácsot, hanem kapjon a jó tulajdonságaiért kedvességet, ajándékot. A legkisebbek is szívesen pucolnak velünk cipőt, és ha másért nem, hát a szépen ragyogó topogóért máris megérdemli a meglepetést. A Mikulás bácsi nem kell, hogy nagy ajándékot hozzon. A jó ajándék elfér a kiscipőben. A csokik helyett narancsok, almák, diók - persze segítséggel megtörve! - és mogyorók kaphatnak helyet a cipőcskében. Egy apró kisautó, hüvelyknyi baba, játékkatona, plüss koala, vagy kis Mikulás, esetleg krampusz is mellé költözhet. Ceruza, illatos radír, doboz zsírkréta is örömet ad, de a nagy ajándékok kerüljenek inkább a karácsonyfa alá. A Mikulásban a mese, a csoda a lényeg, nem az ajándék mérete.
Nálatok mi a szokás? Hogy szoktátok ünnepelni a Mikulást? Te mikor jöttél rá, hogy a Mikulás nem létezik? Szerinted hatásos, ha a Mikulás fedd és nevel?
Tóth Zsuzsa
Az egyik címen érdekes szolgáltatásra leltem a minap. Mikulás bácsit lehet rendelni virtuálisan. Ez mind szép és jó, nagyon kedves és aranyos, ám egy érdekességre figyeltem fel a lap alján: Szidás és feddés, mit mondjon a Mikulás a gyereknek...
Tetszett a cikk?



