A HarmoNet szerkesztősége magánrandevút kért a neves előadóművész és fölszentelt buddhista pap, Laár András huszonhárom éves fiától, a Tankapu Buddhista Főiskola diákjától, Laár Dávidtól, hogy fölfedezzük, mi van a sztereotípiák mögött ...

Neves közéleti személyiség gyereke, az...
... beképzelt, felfújt hólyag többnyire. Gondoljuk mi, névtelen szülők gyermekei. A kép, ami fölmerül, jobbára pejoratív. Elkényeztetett lányok és suhancok, akik olyasmire büszkék, amit nem ők szereztek meg. És vannak a szánalmas, igyekvő figurák, akik szüleik árnyékából próbálnak meg kinőni - sikertelenül. Közismert ember gyerekének lenni nem mindig jó, rengeteg előnnyel és hátránnyal jár, és olykor a meg nem érdemelt figyelem árt annyit, mint egy jól elhelyezett ütés a gyomorszájon egy sötét mellékutcában. Merthogy mindenhez föl kellene nőni. A méz válhat méreggé is. De azért vannak más - meg merem kockáztatni a nemes vagy nemtelen egyszerűséget - más, úgymint: jó példák is.

A HarmoNet szerkesztősége magánrandevút kért a neves előadóművész és fölszentelt buddhista pap, Laár András huszonhárom éves fiától, a Tankapu Buddhista Főiskola diákjától, Laár Dávidtól, hogy fölfedezzük, mi van a sztereotípiák mögött.

Vállalom így, ahogy van, amikor én Zsigmond Kinga csatlakoztam az Írástudók Társaságához, meghatározott időközökben egy nagyon rokonszenves kölyök tűnt fel. Nyílt arcú, értelmes, barátságos. Amikor bemutatkozott - kicsit halkabban a kelleténél - a vezetéknevét nem is értettem világosan, és nem kérdeztem vissza, mert úgy gondoltam roppant elfoglaltságom ürügyet ad arra, hogy figyelem helyett fütyüljek a formaságokra.

Aztán az a fiatal, értelmes, barátságos kölyök adott egy kis leckét. A leckét akár szó szerint is lehet venni. Valahányszor a szerkesztőségünkbe jár, mindig azzal a rá jellemző figyelmes, okos arckifejezéssel, a rokonszenv lassan izmosodni kezdett, no de ... ami igazán furcsa volt, az a derű.

Vagyunk néhányan, akik hivatalból vagy szenvedélyből figyeljük az embereket. Egy fiatalember e szerint a kép szerint nem lehet derűs. Egy fiatal huszonhárom éves férfi lehet vidám, no de a derű bizonyos bölcsességgel, megnyugvással és elfogadással jár. Rájöttem, hogy ráakadtam valamilyen érdekes ellentmondásra, amelyet csak az oldhatta meg, aki magában hordozta.

Vesztemre - amikor találkoztunk a Két szerecsenhez címzett kávézóban: én, a leleplezés aljas céljából, ő pedig, mert egyszerűen megkértem, és nem volt félnivalója - félig provokatívan, félig lazításképpen megkérdeztem, hogy tekintve, hogy ő a Javaslapnál dolgozik, mi a Ji King helyes kiejtése. Dávid álmos volt, ehhez képest rögtönzött egy kiselőadást arról, hogy mint jelentenek a Ji csing és Ji King avagy a Változások Könyvének a kínai nyelvben élő névváltozásai. Rögtön konfliktusba kerültem a saját szerepemmel, mert hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Dávid önmagáért is abszolút jogosan megérdemli a figyelmet, így a kérdés: Milyen érzés Laár András fiának lenni; mennyiben volt átok vagy áldás, igazságtalannak tűnt.

- De kezdjük az elejétől: Laár András autonóm személyiség, kereső ember, milyennek látod őt?
- Sok hasonlóság van bennünk, hiszen grimaszolása és a stílusa is rám ragadt. Az, ahogy az életet megismertem, abban is nagy része volt. De azért vannak különbségek: szeretem a dobot és a jazzt, ő ez utóbbit sose szerette. Mindemellett végig támogatott, bármit is csináltam. Amikor hatéves voltam, a világ legjobb dobosa akartam lenni. Tizenkét-tizenhárom éves voltam, amikor elváltak a szüleim és volt, hogy csak nagyon ritkán találkoztam apámmal, aztán meg fordult a kerék egyet, és vele éltem két évig.

- Biztonságban érezted magad?
- Igen. Szüleim rugalmasan reagáltak, nem voltak szabályok, kivéve egyet: az adott szó betartását. De azért voltak konfliktusaink, mert az idővel ilyen-olyan jellemhibák miatt rosszul állok, és linkóci vagyok.

- Milyen saját életfilozófiát vallasz, vagy előbb, mikor érzi az ember, hogy megtalálta a saját útját? A belső késztetések alapján?
- A belső, ösztönös késztetéseim alapján akár pornósztár is lehetnék.

- Rendben. Vettem. Módosítom a kérdést. Az előbb azt mondtad, hogy apádnak nagy szerepe volt abban, ahogy megismerted a világot. Lehetne erről bővebben?
- A nagy változás tizenhat éves koromban történt. Talán akkor kezdtem el odafigyelni másokra. Apám környezetében rengeteg érdekes ember van.

- Például ő. Partnerként bánt Veled?
- Abszolút mértékben. Mint egyenlővel. Én érzem, hogy nem vagyok egyenlő vele. Az egyik út, ami teljessé teszi az életét, az a zene; a másik a jóga; a harmadik az ayurvédikus gyógyászat. Amire ő erőfeszítést tesz, az az ellentétek összebékítése. Apám ismerőse, Percze Krisztián tanított egy négyéves tanfolyamon, amely három részből állt. Óriási figyelmet fordítottunk figyelem-gyakorlatokra. A légzés, az érzékszervek működésének a megfigyelése, melyik orrlyukon áramlik erősebben a levegő ..., ezeken keresztül pedig az érzelmi-gondolati mozgások tudatosítása. Egyszóval a tudatunk és testünk automatikus működésének a tudatosítása.

- Hatalom önmagad fölött?
Dávid szinte megrázkódik erre a szóra.
- Nem, nem hatalom ... hanem önuralom. De tanultunk asztrológiát, gyógyászatot: kézrátétellel, radiesztéziát, masszázst, akupresszúrát, a meridiánok ismeretét, nyelv- és pulzusdiagnosztikát. Ez például egy nagyon precíz diagnosztikai módszer, A tibeti gyógyászatban több ezer pulzusváltozást képesek például megkülönböztetni.

- Gyógyítasz?
- Csak ha ezzel megkeresnek. Enyhülést lehet adni, de gyógyítani ebben az értelemben annyi, mint valakit mentesíteni az életfeladatával járó nehézségektől. Ezt pedig igazából nem is lehet megtenni, hiszen mindenki maga képes a saját problémáit a legteljesebben megoldani. Segíteni lehet ebben, de más helyett megoldani egy betegséget nem nagyon.

- Van végső cél?
- Van. A belső folyamatok irányítása, a képesség az erő áttranszformálására: a félelem is egyfajta erő, amit nem biztos, hogy el kell fojtani, vagy elnyomni, hanem tudni kell átalakítani, hogy ez egy segítő erőként tudjon megjelenni a szellemi előrehaladásban. A végső cél: feloldódni a külső folyamatok általi meghatározottságból.

- Mi az, amit a Buddhista Főiskolán lehet tanulni? A tudatosodás folyamatán kívül?
- Például vallásbölcseletet, jógát, harcművészetet, és lehet választani a német, angol, illetve a japán, szanszkrit, páli, tibeti, kínai nyelv között.

- Vannak szerinted párhuzamos sorsutak?
- Igen.

- Honnan lehet tudni, hogy az ember a "saját útját" járja-e?
- Azt hiszem, öt jellemzője van: a belső béke, a bizonyosság, az, hogy a dolgai "haladnak", a külső-belső harmónia és a tartósság az útonlevésben. Az életfeladat pedig az eszmék gyakorlatba való átültetése: például, ha van egy házmester, aki minduntalan fölbosszant, akkor a dühöt együttérzéssé alakítani.

- Hiszel abban, hogy amit kommunikálsz a világgal, az visszatér Hozzád: ha jót, akkor jó…?
Dávid mosolya játékos, csaknem alig észrevehető finom gúnnyal válaszol - amiért díjazom: végre valami kis emberi tökéletlenség.
- Az én szempontomból rajtam múlik, hogy ez a beszélgetés jól sikerült-e, a Te szempontodból pedig rajtad.

A hangja komoly. Azt hiszem, az a hatéves kisfiú, aki a világ legjobb dobosa akart lenni jó úton jár. A sajátján: Laár Dávid útján.

Zsigmond Kinga
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.