Vájt fülűek, fahangúak
Kodály Zoltánnak igaza volt, amikor azt mondta, a zenei nevelést már az anyaméhben el kell kezdeni. Valóban, azok a babák, akik kellemes, a szülést segítő zenére jönnek világra, nyugodtabbak, kiegyensúlyozottabbak lesznek. Zenei fogékonyságuk is javul. A zene gyógyító hatása már nagyon sok esetben bizonyítást nyert. A csakrák harmonizációja történhet zenével is. Mégis vannak botfülűek és abszolút hallásúak a világon. Vannak, akiknek minden magyarázat nélkül azonnal megnyílik a muzsika által teremtett világ és vannak olyanok, akiknek ezer magyarázat is kevés hozzá, hogy élvezzék a zenét. Miért van ez? Kodály elmélete szerint mindenki megtanítható a zenére. Japánban - ahol minden dolog szolgai másolását oktatják nagy hatékonysággal az embereknek - erre félig meddig bizonyítékot is nyújtottak. A japán muzsikusok az európai zenében még a hibát is szolgaian lemásolják. Valóban elegendő ennyi? Egy amerikai elmélet szerint a zenei hajlam öröklés kérdése. Vajon elegendő csupán muzsikus családba születni és máris mindenünk megvan a zenéhez? Gondoljunk csak a híres zenész dinasztiákra, és igazolva látszik ez az elmélet is. Vagy náluk sem lett mindenkiből zenész, annak ellenére, hogy a család minden gyermeke ugyanolyan magas fokú zenei képzésben részesült? Feltehetőleg az öröklés és a tanulás ugyanakkora szerepet játszik a zenei tehetségben.
Nagyné Ancsi, veresegyházi olvasónk öt éves Peti fiát szeretné taníttatni. Levelében rengeteg kérdés vár választ:
""Az óvodában azt mondták, Petinek kiváló a hallása és jó az érzéke a zenéhez. Én is énekkaros voltam régebben, gyakran éneklünk együtt a kicsivel. Sajnos, abban a faluban, ahol laktam, nem lehetett zenét tanulni, így semmilyen hangszeren nem játszom, csak szeretem a szép és igényes zenét. Azóta, mióta tudom, hogy a fiam tehetséges, elbizonytalanodtam. Mit énekelhetek neki? Milyen hangszereket vegyek neki a játékhoz, hogy fejleszthessem zenei tehetségét? Hallgasson mostantól klasszikusokat? Hová vihetném el, ahol biztosan meg tudnák mondani nekem, tényleg érdemes-e a fiamnak zenésszé válnia? Tudom, ez egy komoly hivatás, ahol csak a legjobbak élnek meg, így jó volna tudni, hobbinak vagy hivatásnak tekintsük a fiam érzékét a zenéhez? Azt is szeretném megtudni, mikor derül ki egy zenészről, hogy népzenész, komolyzenész, vagy könnyűzenész lesz belőle?"
Ének a bölcsődében, óvodában:
Az egészen pici gyermeknek a térden "höcögtetés", a két, három hangból álló dalok valók. Ezeket tudja szépen, tisztán kiénekelni. Játékosan, a mindennapi élethez illeszkedő egy-két soros dalocskákat tanítva, ezeket sok mozgással kísérve a gyermek a közös dalolást a játék természetes részének tekinti. Jókedvűen maga költötte halandzsa dalaival már két- három évesen megörvendezteti szüleit. Ezeket a kis költeményeket soha ne állítsuk le, ne nevezzük értelmetlenségnek, hanem utánozzuk mi a gyermeket, élvezzük az együtt éneklés örömét.
Marika kedvenc dala két éves korában így hangzott:
Lóg a lába, lóga / nincsen semmi dóga / hogyha dóga vóna / a lába nem lógna.
Mama az ölébe vette és akkor énekelte neki, ha éppen nem akarta elpakolni a játékait, vagy nem vitte ki a kistányérját a konyhába. A dalocska után máris jókedvvel lehetett nekiállni a munkának.
Valamennyien ismerjük a mindössze két hangból álló : "Cicukám, kelj fel! / Itt a jó tejfel!" Szövegű ébresztgetőt, vagy az "Áll a baba áll, / mint a gyertyaszál " kezdetű játék dalocskát.
A dalok a gyermek fejlődését követően önálló játékos értelmet kapnak már az óvoda kiscsoportjának végén, középső csoportjában. Az óvodában a gyermekek hallását fejlesztő énekeket énekeltetnek a gyerekekkel. Ezek általában az öt fokú skálán mozgó un. "pentaton" gyermekdalok. Ilyeneket kérhetünk a gyermek óvónőjétől, aki minden bizonnyal segíteni fog és szeretettel ad különböző dalgyűjteményeket. Saját gyermekkorunkból is emlékszünk a "Kis kece lányom" kezdetű dalra, vagy az "Elvesztettem zsebkendőmet" körjátékra. Ezek a dalok nem tartalmaznak hirtelen nagy ugrásokat, hajlításokat, fokról fokra, könnyen énekelhetőek, nem téved el bennük a bizonytalan gyermekhang. Sőt, még a szülők bármelyike is bátran énekelheti a gyermekkel, anélkül, hogy hamis lenne. Ehhez még kottát sem kell olvasni, elég párszor meghallgatni, és utána énekelni az óvónéninek.
Hallgassunk jó zenét!
A zenehallgatás már más természetű. Ha nem tanítjuk meg a gyermeknek a dalokat, bármit énekelhetünk neki, ami szépen, tisztán szól. A magyar népdalkincs mindegyike alkalmas arra, hogy énekeljük őket, de ezek közül csak kevés alkalmas közös éneklésre. Vannak kiváló hallású és hangú gyermekek, akikkel már öt évesen együtt énekelhetünk néhány népdalt is, de a legtöbb gyermek nem ilyen. Érdemes például az "Érik a szőlő, hajlik a vessző" kezdetű népdallal kezdeni, mivel ennek hangjai és szövege is könnyen követhető, érthető.
Igyekezzünk elérni, hogy a gyermek Halász Judit koncertjein boldog évezőként vegyen részt, ne akarja minden áron leénekelni a dalokat, elegendő, ha csak azok refrénjét énekli el, és szóban elmondja a szöveget. A hamis énekléssel sokat ronthatunk a kicsi hallásán. Miért halász Juditot ajánljuk? Dalai általában versek, mint a Kaláka együttesé, akik érdekes hangszereket is megszólaltatnak, rengeteg játékossággal követik a szöveget a zenében is. A Gryllus fivérek minden gyermek programja igényes, ezeket is látogathatjuk.
Papp Rita koncertjeit célszerű messzire elkerülni, mivel az ő dalai populárisak, szövegük igénytelen. Sajnos, ugyanez igaz a felkapott tévésztárra, Jónás Ritára is. Komoly zenei programokat szerveznek kisgyermekeknek is. Érdemes különféle népzenei és komoly zenei rendezvényekre is ellátogatni. Ezekre a legkülönfélébb találkozóktól kezdve a vendég előadásokig rengeteg lehetőség van.
Síppal? Dobbal? Nádihegedűvel?
Milyen hangszerrel kezdjük el a zenei nevelést? Bartók Béla első hangszere egy kis dob volt, második pedig egy furulya. Már egészen apró korában szívesen dobol, sípol minden kicsi. Nem véletlen, hogy a dalocskákban is sípról és dobról énekelünk nekik. A legjobb, tiszta hangú sípot vásárolni, xilofont venni, és ütőháromszöget, vagy dobocskát adni mellé. Ezeknek a hangja, bármennyire is "össze vissza csapkodja" őket a gyerek, nem lesz zavaró. Sőt, ha többen együtt kopogunk, pengetünk különféle véletlen szerűen felvett ütemeket, akár önálló zenekarunk is lehet.
Ha nincs pénzünk drága hangszereket venni, csinálhatunk házilag:
- Hajlítsunk meg egy vastagabb drótot, 15-20 sörös, vagy üdítős fém kupakot egy szöggel lyukasszunk ki középen. Fűzzük fel a fém kupakokat a drótra és csavarjuk össze a drótot karikára. Ahol a drótot összecsavartuk, tekerjük be jó alaposan szigetelő szalaggal, vagy vonjuk be a fogó részt textillel, nehogy balesetet okozzunk! Kész is van a legjobb csörgő! Nem kell kímélni és annyit készítünk belőle, amennyit csak akarunk.
- Lopótökbe szórjunk lencsét, parafa dugóval zárjuk le, máris kész a "rumbatök". Cintányér gyanánt két régebbi rossz fedő is megteszi.
- A műanyag játékbolti dob helyett készítsünk inkább mi dobot! Feszítsünk egy régi szita fakeretére vékony bőrt, vagy feszíthető papírt. Ezt óvatosan kell ütni, mert könnyebben kiszakad, de legalább tisztán szól!
- Ügyes apukák bodzafából készíthetnek egyszerű sípot. A nádihegedű készítését is sok könyv illusztrálja, ezek ráadásul a gyermekkel közösen készítve élményt is jelentenek.
A játékboltban kapható műanyag hangszerek, kis gitárok, dobok, szaxofonok, általában hamisak, ezért alkalmatlanok arra, hogy a gyermek zenei műveltségét javítsák. Az egyszerű házi csörgők jobbak, mert hangjuk kellemes.
Szolfézs, kotta, hegedű...
A minap a metrón egy kislány rogyott le mellém. Szöszke haja szigorú, apró kontyba fogva, horgolt hálóval, rendbe kényszerítve. Hegedűtokjára hajtotta a fejét, és baljában szorongatott egy degesz tornazsákot. Hátán sulitáska duzzadt. Beszédbe elegyedtünk. Sacinak hívták, és elsorolta a napirendjét: Reggel 6, úszás. 8. Iskola 1 -től szolfézs, majd hegedűóra. Háromtól balett, onnan megyek most haza. Tanulunk a tesómmal, aztán este kicsit még gyakorlok és lefekszem.
- Játszani mikor szoktál? - Kérdezem a kilencéves forma Sacikát.
Kérdő, kerek szeméből hamar kiolvastam, a játék már rég a múlté. Talán az óvodában maradt, két angol óra és egy korcsolyalecke között. Játszani kérem, nincs idő. Minden nap gyakorlás, balett, hegedű, angol, úszás, tanulás. A drága magániskolában fontos a teljesítmény. Hány Saci rohanja végig a gyermekkorát így?
A hangszeres zenét legkésőbb 6 évesen el kell kezdeni. - mondja Endre bácsi, aki zenetanár. Ilyenkor a legtöbb gyerek már kész ötlettel jön, fúvós, pengetős, vonós, vagy ütős hangszerre szánják őt a szülei. A szolfézs tanulásával kezdjük, és a hangszeres zenével folytatjuk. Aki jó furulyás kicsinek, az mehet később fuvolázni, szaxizni, vagy más fúvós hangszert tanulni. Akin kifog a hegedű, annak marad a brácsa, a bőgő, vagy más vonós hangszer. A zongora mostanában újra népszerű lett, akárcsak a gitár. Ez a két hangszer, valamint az ütősök, amit idősebb korban is elkezdenek tanulni, főleg azok akik a könnyűzene iránt érdeklődnek.
Belőlük azonban csak a legritkább esetben lesz kvalitásos zenész. A kiválóság pedig a hozott értékek, és a nagy szorgalom mellett is csak azok sajátja lehet, akiknek anyagilag is tehetsége van ahhoz, hogy befuthasson és a legjobbak között is a legjobb lesz. A kivételes szerencse a komoly zenében ritkaságnak számít, ez egy olyan pálya, ahol a tudás és a tehetség vezet a legnagyobb karrierhez. Nem lehet mindenki szólista. Ezért vannak sokan, akik a zenész pályát elhagyva más irányban keresik a boldogulást. A zenészség, a zenetanulás mégis teljesebbé, kitartóbbá, jobb időbeosztóvá, a szép, az értékes iránt fogékonnyá teszi az embereket. Ha valakiből nem is lesz Caruso, vagy Paganini, ne keseredjen el. Elegendő, ha örömet lel abban, ami szép.
Tóth Zsuzsa



