Egy Gordon tréninget végzett anya kicsit szégyenkezve mesélt gyermeke óvodai beszoktatásának első napjairól: - Olyan kellemetlenül éreztem ma magam! Reggel - bár mosolygott, - Dávid óvónője ezt mondta: - Milyen őszinte ez a kisgyerek! Minden reggel odajön hozzám, arcomat a két keze közé szorítja, a szemembe néz és jó hangosan a következőket mondja: - ÚÚÚÚTÁÁÁLOM AZ ÓVODÁT! ÚÚÚÚTÁÁÁLOM AZ ÓVODÁT!

(Az óvodai beszoktatásról)

Egy Gordon tréninget végzett anya kicsit szégyenkezve mesélt gyermeke óvodai beszoktatásának első napjairól:
- Olyan kellemetlenül éreztem ma magam! Reggel - bár mosolygott, - Dávid óvónője ezt mondta:
- Milyen őszinte ez a kisgyerek! Minden reggel odajön hozzám, arcomat a két keze közé szorítja, a szemembe néz és jó hangosan a következőket mondja:
- ÚÚÚÚTÁÁÁLOM AZ ÓVODÁT! ÚÚÚÚTÁÁÁLOM AZ ÓVODÁT! - aztán békésen megy játszani. Dávid szerencsésnek tudhatja magát. Anyja és óvónői GORDONOSKÉNT pontosan értették őt. Nehéz a váltás. Nem haragudtak rá. Amiért érzéseit őszintén elmondta, nem kényszerítették arra, hogy az ellenkezőjét mondja. Rövid idő alatt be is szokott az óvodába.

Aztán eszembe jut egy másik kisgyerek esete is, akit amiatt hoztak a Nevelési Tanácsadóba, mert kisebb testvérével szemben volt nagyon agresszív. A feltáró játék során fény derült arra, hogy otthoni nevelkedése idején soha nem esett szó az óvodáról. Később az édesanyjától megtudtam, féltek, hogy esetleg tiltakozik. Ezért inkább, - se szó, se beszéd -, egyszer csak elvitték oda. Amikor otthagyták, azt mondták neki, hogy anyja fogorvoshoz megy és addig ő ott marad játszani.

A kisfiú erre így emlékszik vissza:
"- Mikor ebédelnem is kellett az óvodában, már tudtam, hogy becsaptak..."
Ha nem akarjuk gyermekünk bizalmát elveszíteni, jó, ha előre felkészítjük arra, hogy véget ér az anya-gyerek "páros élet", és helyette másfajta napok következnek.

Hogyan készítsük fel erre?
Avassuk be minél több apró részletbe, mi is várható ezután. Apróságaink szeretik azt is, - ha már az érzelmi felkészítés idején -, legalább kívülről láthatják az óvoda épületét. Ilyenkor bekukucskálhatnak az udvarba, hallhatják a vidámság jeleit, esetleg láthatják jövőbeli társaikat. Aztán beszélgessünk a látottakról. Hasznos az is, ha megosztjuk gyermekeinkkel, hogy mi, szülők hogyan is érezzük magunkat ebben a helyzetben. Gyakran mi, szülők jobban szorongunk egy-egy új helyzettől féltve gyermekünket. A belőlünk áradó bizonytalanság elbátortalaníthatja őt. Először érdemes "magunkkal beszélgetni" érzéseinkről, emlékeinkről. Ha megmutatjuk azt is, hogy Anya hol tölti majd az idejét, amíg ő az oviban van, és láthatja azt is, hogy mit dolgozik, máris többet megért az egészből. A beszoktatás módja, idejének hosszúsága természetesen személyiségfüggő. Ha jól ismerjük gyermekünket, és sokat beszélgettünk erről a helyzetről, el tudjuk dönteni, hogyan is kezdjük az "óvodás élettel" való barátkozást.

Napi 1-2 óra? Esetleg szülővel vagy nélküle? Jobb, ha azonnal félnapot marad? Előfordulhat, hogy egyik nap szívesebben megy majd oviba, mint máskor. Ezt mi, szülők nehezen viseljük, pedig hát így vagyunk mi ezzel felnőttként is. Minden különösebb ok nélkül teszünk meg valamit jóérzéssel, máskor pedig nem. Ha ezt tapasztalnám gyermekemnél, semmiképp nem faggatnám hangulatának okáról, csupán megjegyezném: - Ma reggel nincs túl jó kedved. Aztán, ha oka van ennek, akkor beszélni is fog róla.

A kisóvodás szereti, ha vihet magával valamit az otthonából: pelenkát, takarót, kedvenc babát, állatkát, vagy ki tudja mit, ami az ő biztonságérzetét növeli az új környezetben.

Már az első napokban is fontos, hogy élményeit, benyomásait megoszthassa velünk. Hallgassuk meg, amit elmesél, élvezzük, mi mindent figyelt meg, és ha olyasmiről beszél, lelkesedjünk vele együtt. Nyilván panaszkodni is fog, erre is figyeljünk oda, ne tereljük el a tárgytól, ne bagatellizáljuk esetleges rosszérzéseit. (De biztos van, aki játszik veled! vagy: Ezt most csak úgy képzeled! vagy: Nézd meg a testvéred, ő hogy szeret oviba járni! Majd megszokod te is. stb.) Ilyen helyzetekben a leghasznosabb, amit tehetünk, ha csak azt jelezzük neki vissza, amit és ahogy mondta. Pl: Rossz volt, hogy nem játszott veled senki. vagy: Szokatlan ez neked, mert itthon másképp csinálod. Vagy: Másra számítottál ezzel kapcsolatban. (Gordon-tréninget végzettek már rájöttek, hogy az értő-figyelem eszközét ajánlom.)

Előfordul, hogy lassabban érő apróságaink pánikkal reagálnak az óvodára. Egy szülő 4 éves gyermeke beszoktatásához kérte segítségemet. A kislány koraszülött, kissúlyú baba volt, fejlődése lassúbb ütemet mutatott, gyakran töltött egy-egy hetet kórházban, vagyis ismerte az elszakadás kínjait. A kislány az addig eltelt egy hónap alatt nem evett, nem játszott az óvodában, otthon nem beszélt. Reggel szó nélkül elment ugyan, de látták rajta a félelmet. Ezek után édesanyja elhatározta, hogy még egy évig otthon marad vele. Az anya nem haragudott rá, elfogadta, amit a gyerek csak viselkedésével jelzett. Emellett engedte, hogy az óvodástársakkal találkozzon, óvónői pedig meghívták őt minden rendezvényre, szerették őt. Soha nem faggatták, mikor megy már végre oviba. Egy év elteltével aztán Veronika minden gond nélkül kezdte el az óvodások életét.

Ismerjük meg tehát gyermekeinket, figyeljünk érzéseikre, esetenként fogalmazzuk meg helyettük, - ha ők még nem tudják - hogyan is érzik éppen akkor magukat a bőrükben. Hadd érezzék, hogy ők fontosak, hogy őszinték lehetnek velünk, szabad félni, nem szeretni valamit vagy valakit, és mi nem bántjuk őket emiatt, hanem segítjük eligazodni ebben a sok ismeretlent rejtő világban. A Gordonos kommunikáció ehhez sok segítséget nyújt.

Simonné Zachár Anna
Nev. Tan. vezető
Pápa

Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.