Emlékszik még valaki Kalle Rummeniggére? Kétszeres Aranylabdás volt, a Bayern München 80-as évekbeli egyik futball-zsenije. Szép szőke, kifejezetten germán típus volt. Annak idején mindig ő jutott eszembe, ha megláttam Stinget és a rokonszenv-összehasonlításban akkoriban a focista nyert. Talán azért, mert a muzsikust hidegnek, zenekara, a Police muzsikáját pedig, egy-két daltól eltekintve, felszínesnek éreztem. Aztán eljött a váltás ideje: Sting otthagyta sikeres new wave-trióját és szólókarrierbe fogott. Igazi pályafutása akkor kezdődött, 1985-ben, a The Dream of The Blue Turtles-zel.

Pedig nem nyeretlen kétévesekből állt a Police, hiszen Stewart Copeland többek között különleges progresszív muzsikát játszó Curved Airt járta meg, míg Andy Summers Eric Burdon egyik legjobb Animals-formációjában játszott. És mégsem...Stingről pedig tudjuk, hogy szülővárosában Newcastle-ben - ahonnan mellesleg az Animals elindult - jazz-bandákban játszott és mindig is ez volt a szíve csücske. De a 70-es második felében egy kommerszebb zenéből jobban meg lehetett élni, viszont a Rendőrség leszerelése után nála is működött az a sokszor bevált, már-már elcsépelt recept, hogy "x banda ex-tagja szólólemezt készített." Nem valószínű, hogy ismeretlenként ennyire berobbanhatott volna.

És mi maradt a Police-os Stingből? Jószerével csak a hangja, amelyet egy kritikusa "hűvös nemesfémnek" nevezett. Muzsikusunk, "lánykori nevén" Gordon Matthew Sumner saját orgánumát inkább "mindenen áthatolónak" nevezte, amely kihallatszik a leghangosabb kíséretből is. Az viszont már egészen kiváló eredmény, hogy alig másfél évvel előző bandája feloszlása után máris megtalálta önálló stílusát, amelyet azóta is követ kisebb-nagyobb módosításokkal. A dallamos pop, a punkos rock, a funky mellett Stingnél mindennapos vendégek a harmadik világbeli motívumok (rendben, elismerjük, a reggae-elem a Police-nál is fontos volt), nem dobja a kukába a klasszikusokat sem, de a legjellegzetesebb talán a jazz-hatás. Sting nagy ravaszdi: imád jazz-muzsikusokkal együtt játszani, de leginkább olyanokkal, akik maguk is nyitottak más hangzó világra. Így került be a bandába Omar Hakim dobos (Weather Report), Darryl Jones basszusgitáros (manapság a Rolling Stones-szal játszik), vagy a legújabb kor legtehetségesebb szaxofonosa, Branford Marsalis. Ha beszélhetünk igazi "crossoverről", vagy olyan fúziós zenéről, amelyben egyenrangúak a különböző hozott anyagok, akkor Stingé az.

Bár az azóta eltelt 20 évben a Fullánk számos kitűnő lemezzel ajándékozott meg minket - már csak két évet kell várni a csúcsra, a Nothing Like The Sunra, de a 10 évvel ezelőtti Mercury Fallingot is nagyon szeretjük - a The Dream Of The Blue Turtles tartalmazza talán a legtöbb emlékezetes Sting-darabot, amiket ma is kér a közönség. Mindenekelőtt a nyitó If You Love Somebody Set Them Free-t, a rasztafári-himnusznak is beillő Love is The Seventh Wave-et, de mostanában, amikor New Orleans pusztulásának vagyunk élő szemtanúi, gyakran felidézem a Moon Over The Bourbon Street szelíd, őszinte melankóliáját is, amelyben Sting kedvenc hangszerén, nagybőgőn játszik. "Kalapom karimája rejti dúvad-szemem/bűnös az arcom de gyóntatják mindkét kezem/nem látod árnyamat és nem hallod léptemet/míg hold ül a Bourbon Street felett". A dalt különben valóban New Orleansban írta, amikor egy, a Francia Negyedben tartott koncert után valakitől kapott egy könyvet a város történetéről, amit Sting egy éjszaka ki is olvasott. Nem is remélt módon dögössé teszi volt bandája egyik dalát, a Shadows In The Raint - a lemez legerőszakosabb dala.

Ugyanakkor már ekkor kibukik Sting közéleti vénája, ami miatt sokan didaktikusnak tartják, némi gúnnyal emlegetik, hogy rock-zenészként sem képes kivetkőzni "tanár bácsi" mivoltából. De ha egyszer olyan a világ, amilyen, akkor egy olyan intelligens fiatalembernek kell, hogy legyen róla mondanivalója. A Prokofjev-motívumból felépített, gyönyörű dallamú Russians  a hidegháború esztelenségre próbál rávilágítani, amelyben a két szuperhatalom abban versengene, hogy ki temeti el előbb a másikat, holott "még az oroszok is szeretik a gyerekeiket". "Nem a szovjet modellt akartam dicsőíti - vallja Sting - hanem úgy gondolom, hogy ellenségeinket is jobban megértjük, ha emberekként gondolunk rájuk, nem pedig érzéketlen, robotoló rovarokként".

Ugyancsak a 80-as évek közepének háborús hisztériáját köti össze a fiatal nemzedék drogba való menekülésével a Children's Crusade, utalva arra a XII. századi eseményre, amikor nyomorult utcagyerekeket szedte össze szerzetesek, hogy a Szentföldre menjenek harcolni. Nem kevésbé szól a mához, amikor nap mint nap találkozunk a "kővel a kezükben született" palesztin gyerekekkel, vagy az afrikai törzsi belháborúk serdületlen harcosaival, mint a We Work The Black Seam, amely környezetünk módszeres és tudatos pusztítására figyelmeztet - aktualitása ezekben a cunamis, hurrikános, El Ninós időkben nemhogy kopott volna, hanem egyre fényesedik. Aligha hiszem, hogy Sting ennek örülne, ő, aki már lassan két évtizede harcol az amazóniai esőerdők megmentéséért...

1985 mindenképpen Sting éve volt: "bemutatkozó" lemeze mellett a Live Aid egyik csillaga volt - humanitárius cselekedete mellett megspórolhatta vele promóciós turnéját is. Közben már-már filmsztárként is elkönyvelhették: ugyanebben az évben alakította dr. Frankensteint és lehetett partnere Meryl Streepnek a Plenty-ben.

Az október 2-án 54. születésnapját ünneplő szőke "szépfiú" nálunk is jó néhányszor megfordult. Először 1988-ban, az Amnesty International Human Rights, Now turnéján. Önálló koncertje mellett legalább annyira felejthetetlen volt azon a szeptember 6-i estén duettje Bruce Springsteennel a The River című számban. Legutóbb ő volt a "kapcsolat" egy sajnos gyalázatosan szervezett koncerten a Felvonulási téren, de ő rajta akkor sem múlt semmi. 

Azóta? Lemezeit nem kapkodja el, de korongjai mindig eseményszámba mennek. Néha felröppen a hír egy Police-reunionról, de a hír végül mindig kacsának bizonyul. Nemrégiben adta ki My Funny Valentine című albumát, amelyen régi híres filmdalokat is feldolgoz saját korábbi felvételei mellett. Szabad idejében a globális felmelegedés ellen harcol, napi két órát jógázik, a tantrikus szexet gyakorolja, és síkra száll a marihuána legalizálása mellett.

Ja, és még egy: a napokban láttam egy képet Rummeniggéről, aki jelenleg a Bayern elnöke. Mit tagadjuk, Sting egy fokkal szebben öregszik...

(Az év további fontos lemezei: Head On The Door (Cure), Brothers In Arms (Dire Straits), Master of Puppets (Metallica), Serious Business (Johnny Winter), No Jacquet Required (Phil Collins), Live After Death (Iron Maiden), What Ever Happened To Jugula (Roy Harper), The Firm 1, Flash (Jeff Beck), In Full Circle (Stevie Wonder), Mask (Vangelis), Beyond Apparences (Santana), Behind The Sun (Eric Clapton).

Rhythm-and-Love


Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.