Az Uralkodó az Ő háborúszobájában (Az Uralkodó)

Álldogálsz az űrben, amely távoltartja tőled az éjszaka minden paszományát, Úgy gondolhatod, hogy ujjad közt vagy képes tartani a perzselő olvadt aranyat... De kicsúszik a kezedből, csupasz inakat könnyezve amint távozik, Feltárva egy ujj-izület fehérjét, hús - fém betűket mintázva az öntőformába. Ringassad ágyúdat, miután kiválasztottad azokat, akiknek meg kell halniuk szerinted, - a dombon feküdve... csúszva - mászva az ablakpárkányodon átkúszva, be a nappali-szobádba. Mereven néznek kifelé, az üvegszemű céltalan fejek, - testek keselyűk által megszaggatva... Te az a férfi lehetsz, aki kezének a Halál lehelete adja a rangot: Az Elesettek Megmentője, a Gyengék Védelmezője, a Magasak Barátja, a Béke Megőrzője, Ó, de hisz ez az, az Egyetlen Út, amelyet te egyáltalán ismersz...
A tengerből kinézve, életképtelen gyomokkal borított laposraformálódott síkság, Öklödben sajtolod ki az életet, amint szívedet csókkal illette a Halál ajka, Kísértetek árulnak el, kísértetek árulnak el, éjjel kilopják szemeidet a szemgödrökből, És a szemgolyók az arcodon fognak lógni. Panaszos nyelvek csendesülnek el, ezernyi olvadt fémmel töltött száj. Arcszíned a zöld egy árnyalata: zsigerekkel teletömött száddal, valahogy beszélni próbálkozol, De hang nem jön ki és képtelen vagy ugyanúgy megfélemlíteni a világot, mint a mostohafiadat, Belehajítod minden dicsőségedet a lángokba, - de közben el fogsz égni te is. Az Elesettek Megmentője, a Gyengék Védelmezője, A Magasak Barátja, a Béke Megőrzője, Ó, de hisz ez az, az Egyetlen Út, amelyet te egyáltalán ismersz...
Az Uralkodó az Ő háborúszobájában (A Szoba) Élj tőr által és úgy is fogsz meghalni, Minden hatalmad semmivé lesz, Az összes élet mit fogsz a te sajátod, Halál, s nem erő, amit vásároltál. Meglapulsz a szobádban, Amint a sors csatlósa a küszöbödre lép, Rimánkodsz az életedért, Mikor a könyörtelen kés sikoltozó testedbe süllyed... ...vétkezés nélkül, Boldogan felvéve a gyilkosság vámjának díját, Ki kellett fizetned az árát a gyűlöletnek, és az ár a lelked volt... Élj hát békében, vagy haljál meg örökre - a te háborúszobádban. (1970) Ford.: Zágon András
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.