Sokáig csak könyvekből tudtam róla, aztán azért saját tapasztalatból is. Soha nem értettem, miért az egyik legnagyobb bűn az, ha emberek szeretik egymást, és ezt a testükkel is kifejezik. Hogy az egyesülés és a közösülés nem ugyanaz, de ha együtt vannak, annál nincs is jobb, ezt ma már szívből-lélekből és testből egyaránt vallom és tartom… Mi köze ehhez bárki másnak?

Persze este hétre még minden nap haza kellett mennem, mert ha nem, akkor megvert az apám, anyám meg sírdogált.
Amikor már tizenhét éves lettem, akkor egyszer feljött a szerelmem, és bementünk a kis szobámba. Alig tíz perc múlva a nagymamám ránk nyitott…

Nem volt illendő ilyen fiatalon egyedül maradni egy fiúval a kis szobámban...
Akkor nagyon nem szerettem a nagymamámat, akit egészen odáig imádtam, amikor én még kislány voltam…
Apám konyhakéssel fenyegette meg a jövendőbelimet, hogy ha kárt tenne bennem még az esküvőnk előtt, lássa, hogy ezzel lesz dolga…
Apámat, akit soha nem szerettem igazán, akkor kifejezetten meggyűlöltem ezért, és egy élet se elég ahhoz, hogy ezt a cselekedetét (és még két másikat) igazán megbocsássam neki…

Közben meg ment a szöveg arról, hogy aki elvált és nő, az egy kurva.
Meg ha piros harisnya volt rajtam, akkor osztályfőnöki intőt kaptam, és ha csókolóztam az osztályban, akkor meg igazgatóit…
Hát eléggé mozgalmas volt így a pszichoszexuális fejlődésem. Nem csoda, ha évekbe telt, amíg lazán és örömmel tudtam viszonyulni ehhez a témához.
Ebben még a bigott katolikus neveltetésem és az ezzel párhuzamos úttörő és KISZ (nem kiss!!!) tagságom is visszatartott… Ha csak egy parázna gondolatom is volt, azonnal meg kellett gyónnom, ha csak átkúsztunk a fiúkhoz a táborban, azonnal kirúgással fenyegettek bennünket.

HarmoNet tipp: A szex vajon mi? Az 5 legizgalmasabb kérdés >>

Soha nem értettem, miért az egyik legnagyobb bűn az, ha emberek szeretik egymást, és ezt a testükkel is kifejezik. Viszont mindig éreztem, hogy nekem ez lesz egész életemben a legnagyobb bűnöm, ha ugyan bűn ez egyáltalán…

Ahogy felnőttem és fejlődtem, úgy jöttek elém nem várt események és hihetetlen élmények… A másokéi már nem is izgattak, mert jómagam is annyit kaptam, ami talán két-három emberöltő alatt is sok(k) lett volna. Férj, élettársak, barátok, szeretők színes kavalkádja. Lelkes kezdések, remegős, szárnyalós szerelmek, tragikus vagy tragikomikus szakítások, végzések és elengedések…

Hogy mi az a szex, sokáig csak könyvekből tanultam: Káma Szutra, Szépasszonyok egy gazdag házban, Fritz Kán, és hasonlók… Hogy mi az a szex, sokáig csak bután és tudatlanul botladozva értettem meg.

Hogy más is lehet, mint közösülés, csak a harmincas, negyvenes éveimben tudtam és sejtettem meg.

Hogy az egyesülés és a közösülés nem ugyanaz, de ha együtt vannak, annál nincs is jobb, ezt ma már szívből-lélekből és testből egyaránt vallom és tartom…

Az is mindegy, hogy hány éves vagy, az is mindegy, hogy fiú vagy-e vagy lány… A lényeg, hogy ha szeretsz valakit, és testileg is vonzódsz hozzá, és ha ő is hozzád, akkor csodálatos dolog minden szinten szinte mindeneddel találkoznod a másikkal, és igen, a testeddel is…


És hogy kihez vonzódsz? Ki mondhatná ezt meg neked legjobban, mint a TE saját szíved és tested.

És ha azt veszed észre, hogy fura módon fiatalabb fiúkhoz vonzódsz vagy idősebb nőkhöz, esetleg hasonló neműekhez, ki mondhatja azt neked, hogy ne tedd?????

Ki dobhat rád követ, és mi köze hozzá?
Mi köze egyáltalán bárkinek is ahhoz, hogy kit szeretünk, kivel élünk, kivel halunk és kivel hálunk…

Mi köze ehhez a világnak?
És miért kell ebből olyan fájdalmasan hatalmas problémát és gondot gyártanunk, amivel megmérgezhetjük magunkat és egymást is….

HarmoNet tipp: Mások vagyunk! >>

Hol van a tolerancia, de egyáltalán kinek mi köze ehhez?
Miért kell eltitkolni? Miért kell szégyenkezni? Miért kell gúnyolódni bárkinek is a nemi vonzódásán vagy bármilyen vonzódásán is? Mert az van megírva valahol, hogy csak egy férfi és egy nő… Hol van ez megírva? Ki mondta, hogy ennek így kell lennie?


És miért kell ünnepelni, hogy kihez vonzódunk? Miért kell a világ elé tárni és mindenáron, a járókelők arcába ordítva felhívni magunkra a figyelmet ezen a téren, vagy éppen kihívni az ellenszenvüket az embereknek?

Írni kell róla, olvasni kell róla, filmet is, műalkotást is lehet róla csinálni, hogy tudjanak róla, hogy minden lehet, minden megtörténhet…

S arról még inkább, hogy miért is történhet meg ilyen, honnan ered, mik az indítékai.

Az embereknek el kell magyarázni, hogy valakiben lehet, hogy férfi léte ellenére túltengenek a női kromoszómák, vagy szociálisan, vagy pszichésen lett olyan, hogy a saját neméhez vonzódik…

Minden lehet, és minden megtörténhet.
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.