
Csernus Imre legújabb könyve, az Egy életed van – Tűzzel élni hónapról-hónapra járja végig az évet, és az évszakokhoz kapcsolódó lelki szakaszokat. A szerző közben felteszi a kérdést: hányszor tizenkét hónapunk van vajon az életben?
Mivel az idő a legnagyobb kincsünk, túl nagy luxus azt önáltatásra, vak létezésre, befőttként való tengődésre pazarolni, ezért Csernus doki mindenkit arra biztat, „támadjon fel”, vállaljon felelősséget tetteiért, és vegye észre a természet és az élet áldásait. De a bevállalós pszichiáter saját esendőségéről is vall, sőt betegségéről is mesél, mellyel 53 évesen, idén januárban kellett szembesülnie.
Sok-e huszonhatezer vagy kevés? – teszi fel a kérdést új könyvében dr. Csernus Imre. Nem forintban, hanem napban, mert átlagosan ennyi jut nekünk, magyaroknak ezen a földön. Nem sok, de nem is kevés. De vajon tudunk-e őszintén és bátran élni, hogy ebből a huszonhatezerből egyetlen napot se pazaroljunk el? Megélünk-e minden egyes pillanatot, vagy észre sem vesszük, milyen évszak van körülöttünk? Megértjük-e a mindennapi rohanásban a behavazott táj, a tavaszi feltámadás, a beérő búzamezők, a hulló falevelek üzenetét? Tudunk-e úgy élni, hogy minden egyes nap ünnep legyen számunkra? Vagy folyton csak a múlton és a jövő rágódunk, és emiatt a jelen kicsúszik a kezünk közül?

Ahogy írja, „az igazi bűn önmagam nem elfogadása”, és „létezik a felnőtt élet, és létezik a felnőttnek látszó élet”...



