
És persze tarol. Hiszen a legtöbb tizenéves már rendelkezik mobiltelefonnal, WhatsApp és Facebook profillal, Momo pedig, legyen ez személy, vagy vírus, terjed és ijeszt. Méghozzá rettenetesen.
Hogy mit is akar valójában, mi a célja, vagy van-e egyáltalán célja, senki nem tudja. Annyi bizonyos, hogy követel, parancsol és fenyeget. A gyerekek pedig rettegnek.

Jelen pillanatban csak a Facebook-on számtalan Momo profil létezik, és természetesen nem lehet tudni, melyik valós személy abnormális válasza a kialakult helyzetre, és melyik az, amelyik valóban képes arra, hogy rettegésben tartsa a kiskorú társadalmat.

Márpedig nem nehéz a feladata. Hiszen szerte a világban csorbát szenved a szülő-gyermek kommunikáció. Egész kiskorban megjelenik a titok, amire most a Momo helyzet nagyon kritikusan rávilágít. Hiányos a kapcsolat a gyermekkel. Nem osztja meg velünk a félelmeit, a napi történéseit, és azzal, hogy megnyitjuk előtte az internet rejtélyes világát, akaratunk ellenére is veszélybe sodorjuk őket.
A szülők pedig a gyermekekkel rettegnek, nem ok nélkül. Számtalan helyről érkezik panasz és riadt poszt, melyet azok a szülők osztanak meg, akiknek gyermekeit megtalálta a lény.

Itt azonban felvetődik a kérdés, valóban kell egy gyermeknek ilyen fiatalon közösségi felület?
És lássuk be, a kérdés jogos. Számtalan esetben látunk már 6-7 éves gyerekeket Facebook profillal. Osztanak mindent, egymással beszélgetnek a posztok alatt, és lássuk be, igazán semmi, de semmi fogalmuk sincs arról, hogy ami egyszer az internetre felkerül, az sosem jön majd le onnan.
A legtöbb gyermek hazánkban is, abban nő fel, hogy a Facebook, a Vieber, a WhatsApp és az Instagram már hozzájuk tartozik. Reggeltől estig rajta lógnak, állandóan elérhetőek, és elérhetővé válnak idegenek számára is. Hiszen hiába a szülői tiltás, hogy csak ismerősöket jelölhet be, a Messenger engedélykéréseket is naponta ellenőrzik a csemeték, hiszen széles a világ, és ezen keresztül szeretettel fogadnak mindenkit.
Mondom mindenkit. És bárkit.



