Legújabb, már magyarul is olvasható Sarlatánok című regényében újabb terepet tár fel, amiről ő maga így számolt be:
„Az orvosi szakmában mindig is problémát okoztak a sarlatánok. Számos olyan eset vált hírhedtté, amikor az elkövetők még a gondatlanságból elkövetett emberölés vádját is megúszták, miután felvették olyan orvosok személyazonosságát, akik meghaltak vagy másik államba költöztek. Manapság, miközben a világ átlép az új digitális korba, a probléma csak súlyosbodik és eszkalálódik, miután a könnyen feltörhető adatbázisok lehetővé teszik a szakmai életrajzok kiegészítését, sőt akár teljesen új profilok létrehozását. Ez a hackertevékenység feleslegessé teszi a személyi adatokkal való visszaélést is. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az interneten elérhetővé vált a szükséges szaktudás, sőt még a szakmai gyakorlat is elsajátítható a virtuális valóságra alapuló programokkal és az elképesztően valósághű, számítógép-vezérelt robotokat hasznosító, csúcstechnológiás szimulációs rendszerekkel, melyek pontosan leutánozzák az emberi patopszichológiát és a kezelésekre adott reakciót. Mindezek következményeként az alapvető tudás és a látszólagos szakmai hozzáértés terén egyre inkább elmosódik a határ egy orvos és egy orvosi képzettséggel nem rendelkező lelkes amatőr – az igazi orvos és a sarlatán – között.

A sarlatán kifejezés a tizenhatodik századi Franciaországból ered; eredetileg a kuruzslókra és csodadoktorokra alkalmazták, mielőtt a jelentését kiterjesztették minden imposztorra. Napjainkra a szó új jelentőséget és jelentést nyert. A közösségi média robbanásszerű fejlődésével, és figyelembe véve a tényt, hogy a felhasználók mintegy 75 százaléka hazudik, de legalábbis is eltorzítja a tényeket, mindenféle új sarlatánok jelennek meg. Olyannyira, hogy lassan már ez a viselkedés válik normává.
A pszichológusok szerint a közösségi média egy mindinkább nárcisztikus és önimádó kultúra virtuális játszótere lett. A valós emberi kapcsolatokra jellemző szociális korlátok eredendő hiánya disszociatív anonimitást eredményez, ami megakadályozza a másokra nézve hátrányos viselkedés szankcionálását, miközben határtalan lehetőségeket kínál az önigazolás, a jutalmazás és a jóleső érzések megélésére. Mindenki az lehet, ami csak akar, és azt mondhat, amit csak akar, függetlenül attól, hogy ez milyen ártalmatlan vagy nem annyira ártalmatlan következményekkel jár – akár önmagára nézve is. Beköszöntött a „szép új világ”, ami ráadásul fokozatosan fejlődik tovább.
Az orvostársadalom tagjai természetesen éppúgy használják a közösségi médiát, beleértve a Facebookot, Twittert, Instagramot, Snapchatet, a különféle társkeresőket és a többit. Ők is áldozatul esnek csáberejének. A felmérések kimutatták, hogy az orvosok több mint 90 százaléka személyes okokból használja a közösségi oldalakat, és valamivel kevesebben üzleti megfontolásból is. A személyes használat nem is marad következmények nélkül. Az állami orvosi kamarák több mint 90 százalékához érkezett már bejelentés arról, hogy a közösségi oldalakat használó orvosok elítélhető módon viselkedtek a neten, ami több esetben fegyelmi eljárást vont maga után.
A digitális és kapcsoló technológiák rohamos fejlődése ugyanúgy átformálja az orvosi hivatást, mint a társadalom egészét. A közvélemény szemében többé nem az orvosok az egészségügyi információk kizárólagos forrásai, egyre fontosabb szerepet kap az internet. Néhány éven belül teljes paradigmaváltásnak lehetünk szemtanúi: a tizenkilencedik századi kórházcentrikus betegellátó rendszer átadja helyét a betegcentrikus, személyre szabott, preventív gondoskodásnak, melynek alapját a valós idejű, folyamatos állapotfelmérést és kezelést végző algoritmusok vetik meg, miközben a helyszín a költséges és veszélyes kórházakról az otthonokra, munkahelyekre és ambuláns betegellátó intézményekre tevődik át. Annak érdekében, hogy alkalmazkodjunk ehhez a földindulásszerű változáshoz – s részben az elszabaduló egészségügyi költségek visszaszorítására –, gyökeresen át kell formálnunk az orvosképzést, melynek rendszere messze a legavultabb. A jelenlegi, még 1910-ben bevezetett módszer – négy év alapképzés, négy év orvosi egyetem, plusz akár hét év rezidensi képzés – teljes átalakításra szorul, mert túlzottan költséges és hosszadalmas, ráadásul hatalmas terhet jelent minden érintett számára. Regényem erre a drámai változásra reflektál, emellett feltesz egy ma még talán értelmetlennek tűnő kérdést: Vajon az orvosunk csakugyan rendelkezik azzal a képzettséggel, mely meglétével a falon függő bekeretezett diplomák oly hivalkodóan dicsekednek?”
A Sarlatánok című könyv a Geopen Könyvkiadó gondozásában jelent meg.
Fordította: Babits Péter

Robin Cook két helyszínen, Budapesten és Győrben is várja a magyar rajongókat!
Libri Allee Könyvesbolt, 2018. május 14. 18.00
Libri Győr Plaza Könyvesbolt, 2018. május 15. 18.00



