Néha el kell bújni. Nem otthon, mert az túl ismerős. Nem egy füstös lebujban, mert az nem elegáns és mégsem vagyunk teljesen egyedül, hacsak nem mienk a lebuj.
De elbújni kell. Muszáj kikapcsolni, lelassulni, átgondolni és átengedni minden tartalmas történést, legyen az pocsék vagy szenzációs. Át kell folyatni a rendszeren, körbejárva, megrágva és megtartani belőle ami érték, ami fontos, ami még számíthat. A többit engedni.
De ehhez hely kell. Tér. Inspiratív szeparáció. Hívjuk így.
A titkos helyek lényege két dolog: a titkosság és a menőség. A teljesen totálisan kikapcs helyzet az agyadnak, a lelkednek. A mindenségnek.
Nem sok ilyen hely van egy nagyvárosban. Nem sok van Budapesten. Vagy ha mégis, akkor azok nagyon titkosak. Többségük csupán a Belső Kör számára válik elérhetővé.
A Titkos Kert nem ilyen. Megvan az a bizsergető izgalma a helynek, hogy maradhatsz arctalan, de mégis elegánsan legális. Egyedi belépőkód, egy szinte jelöletlen pinceajtó, majd miután kinyitod, vár valami, ami akkor és ott csak a tied.
Az ajtó becsukódik mögötted. A tér átalakul. Még talán az idő is meggörbül kicsit.
Erre az időre eggyé válhatsz a Titkos Kerttel.
Ezt a te időd.
Kapcsolódó cikkek
Háborítatlan percek állnak össze órákká mindaddig, amíg úgy nem érzed, felkészültél.
Visszamehetsz.
Vár a világ.



