Amikor meghallom ezt a dalt, akkor az nekem az ifjúságom. A szertelen, az elmúlt, a távoli. A nyolcvanas évek. Annyi mást is hallgattam, de Lárika az, aki az érzést hozza vissza. Ez a dal, a Legyen ünnep, egy mélyen szomorú szerelmes dal. Arról a be nem teljesült, lopott szerelemről, ami végül mégse úgy alakult.

Végül beállsz te is a sorba, és egy évben egyszer-kétszer boldog is vagy. De a hiány, valaminek a hiánya, ott van, legbelül. De csak egy pár kiváncsi lépett néha félre. Mert megpróbáltuk. Megpróbáltunk másképp, máshogy. Amilyen te voltál, és amilyen egyszer voltam én.
 
Vajon kit sirat ilyen szépen Lárika? Egy régi szerelmet? Az elmúlt időt? Mert több, sokkal több van ebben a dalban (ha ő énekli), mint amit Demjén leírt szavakkal. Lárika hangja egyébként is csodálatos, de ebben a dalban lágy is és kemény is. Szerettem, és örülök, hogy láthattam színpadon. És egyszer, utoljára, a Magyar Dal Napján miatta kimentem a Szigetre is, hogy újra hallhassam. Mert már nem lép föl.


 

 
 
De a dalai itt vannak velünk, az érzések megérkeznek, és mi csak tűrünk, olyan rendületlenül...
S itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?

 
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.