Végül beállsz te is a sorba, és egy évben egyszer-kétszer boldog is vagy. De a hiány, valaminek a hiánya, ott van, legbelül. De csak egy pár kiváncsi lépett néha félre. Mert megpróbáltuk. Megpróbáltunk másképp, máshogy. Amilyen te voltál, és amilyen egyszer voltam én.
Vajon kit sirat ilyen szépen Lárika? Egy régi szerelmet? Az elmúlt időt? Mert több, sokkal több van ebben a dalban (ha ő énekli), mint amit Demjén leírt szavakkal. Lárika hangja egyébként is csodálatos, de ebben a dalban lágy is és kemény is. Szerettem, és örülök, hogy láthattam színpadon. És egyszer, utoljára, a Magyar Dal Napján miatta kimentem a Szigetre is, hogy újra hallhassam. Mert már nem lép föl.
Kapcsolódó cikkek
De a dalai itt vannak velünk, az érzések megérkeznek, és mi csak tűrünk, olyan rendületlenül...
S itt állnak körben a gyermekek,
Kiáltanunk ezért nem lehet.
Miért zavarnánk pont mi meg ezt a legszentebb ünnepet?



