Semmi értelme nincs annak, hogy egy három napos ünnepből az első nap azzal teljen, hogy kirámoljuk és végignyaljuk a lakást, a második nap felássuk a kertet, és a harmadik nap izomlázzal és totális kimerültséggel feküdjünk, sonka-tojás-pálinka gyomorrontással tetézve. Nem is beszélve arról, hogy boldog-boldogtalan büdös parfümökkel próbál meglocsolni, szemhunyorítva és pajkos mondókák kíséretében – vagy, ami még rosszabb, senki sem.

Ámde a valóság mégiscsak az, hogy rekreálódás vagy a rendetlenségre fittyet hányás helyett egy nagy sóhajjal nekilátunk az utálatos munkáknak. Lássunk hát néhány tippet, hogyan lehet mégiscsak valami jót kihozni ebből.
Tehát:
- Kezdj neki idejében, kis lépésekben!
- Próbáld ki, hogy pont azt a részt hozod rendbe, amihez már évek óta nem nyúltál! (Igen, tudod, miről beszélek. Az a sötét rész a lépcső alatt, a szekrény teteje, a spájz magasabb régiói, a bőröndös rész a beépített szekrényben, a garázs, ahol egerek is lehetnek, az iratos polc, a fényképekkel telt kartondoboz...) Ezek elhanyagoltságukkal folyamatos lelkiismeret-furdalást keltenek, így egészen megdöbbentő, mennyi energia szabadul fel, miután túl vagyunk rajta.
- A megfelelő körülmények között végezd a rendrakást – a ragyogó tavaszi nap határozottan nem rendrakásra való, ilyenkor inkább szervezz szabadtéri programot a családdal, barátokkal, vagy bíbelődj az erkélyládákkal. Esőben viszont kiválóan lehet iratokat lefűzni, fürdőszobát takarítani, ruhákat selejtezni.
- Apropó, selejtezés. Ilyenkor könyörtelenül kiderül, mely ruhákba férünk bele és melyekbe nem, mit fogunk egyáltalán felvenni és mi az, ami reménytelenül divatjamúlt lett. (Ez persze nem baj, divat a retró, csak viseld magabiztosan!)
- Teremts helyet az új dolgoknak! Gyanúsak a színültig tele lévő fiókok, polcok, tárolók. Az adott bágua terület besokalltságát fejezik ki a feng shui szerint – ide új lehetőség (ismeretség, pénz, kaland…) nem is tudna beférkőzni. Vagyis hiába várod, „programozod”. Hová is férne bele életedbe, ha a tárgyi környezeted is a beteltséget sugallja?
- Minden régóta halogatott rendezés elvégzése után ünnepelj! Készítsd oda a csokit, hogy ha kész a könyvespolc, megehessed. Ez olyan, mint a hegymászók csúcs-csokija. Ne rontsd el az örömet azzal, hogy idő előtt felfalod!
- Próbáld ki a zenés nagytakarítást! Mennyire különböző kaland tuc-tuc mellett ablakot mosni, mint Bach muzsikájára... Albán lakodalmas rock? Kedvenc rockopera, Dzsungel Könyve, Záray-Vámosi, vagy valami jó kis őrült hippis világzene? Rumba-szamba-csacsacsa? Egy hangoskönyv? Játssz! Milyen érzés a lábujjakkal megfogni és a szemeteshez szállítani a kacatokat? Milyen érzés bevonni a barátokat, családtagokat is a játékba? A nők gyakran elkövetik azt a hibát (lásd a Jókislány-vírusnál), hogy mindent hősiesen, egyedül akarnak megcsinálni (azzal az indokkal, hogy úgy lesz csak jó, nem is beszélve a mártíromság kéjes mazochista gyönyöréről). Nem feladatként, hanem játékként felfogva a dolgot, mire észbe kapsz, hopp már ki is takarítottál! Ha meg végképp nem megy, esetleg ki is lehet adni az utálatosabb feladatokat (csempe- és ablakmosás, például) – valamilyen viszonzás ellenében, természetesen. Nem csak pénz lehet ez, hanem mondjuk az, hogy te meg megfőzöd neki a sonkát. Nincs az a te X kromoszómádra genetikailag rácsomózva, hogy csak te takaríthatsz.
- Hagyd a fenébe, vagy legalábbis oszd fel kicsi, kezelhető részletekre!
- Alakítsd át a hozzáállásodat, csinálj a dologból bulit, kalandot, ezoterikus lelkigyakorlatot (hümm, mekkora fejlődési lehetőség, micsoda feng shui-s jövőteremtés…!)
- Add ki másnak, aki ezt szereti, és viszonozd – akár szívességgel, amit te szeretsz csinálni!
Boldog húsvétot kívánok mindenkinek!
Kapcsolódó cikkek



