Éva és George hazautaztak Londonba, ott fogják megtartani a Pészách ünnepeket. Tavaly Pesten maradtak, mert itt született meg második kisfiúk, s George szülei jöttek hozzájuk az ünnepekre. A négyéves és egyéves gyerekekkel már könnyebben utaznak. A nagy család minden tagja együtt van ilyenkor, aki tud, maga is repülőre száll, magam is velük tartok most.

Éva a református vallásból tért be a zsidó vallásba. Gyakorló templomjáró volt, énekkarba is járt, majd egy amerikai egyetem kórusának volt a tagja. George-dzsal Pesten ismerkedett meg, együtt olvasták a Bibliát, és úgy érezte, a zsidó vallásban George mellett tökéletes életet élhet. Most pedig már két közös csemetével boldogították magukat és szüleiket. Nyáron jártak már közösen George szüleinek szép kis házában Észak-Londonban, a gyerekek születése előtt nyaraltak már párizsi lakásukban is, sőt, Izraelben is van egy kis garzonuk, mivel George és édesanyja különböző országokban régi épületek felújításán dolgozik.



Kérdések a széderestén

A kisebbik gyerek, Joszi, még nem tud beszélni, de a nagyobbik, Péter, néhány héttel húsvét előtt már tanulja a kérdéseket:

- Miben különbözik ez az este a többi estéktől?

- Máskor akármilyen kenyeret ehetünk, kovászosat és kovásztalant is, ma azonban csak kovásztalant?

- Más estéken bármilyen zöldséget ehetünk, ma azonban csak keserűt?

- Más estéken nem kell bemártanunk ezeket a zöldeket egyszer sem, ma pedig kétszer is?

- Más estéken ehetünk akár ülve, akár támaszkodva, ma azonban mindannyian csak támaszkodva. De hát miért?


Ebben az évben nagypapa fog válaszolgatni a kérdésekre, az elmúlt évben Pesten apuka felelt, de a kérdéseket nagyrészt még Éva tette fel, Petike csak elkezdte a mondatokat. Most már szépen beszél mamival magyarul, dedivel angolul. Amelyik országban tartózkodnak éppen, olyan nyelven játszik a társaival.

HarmoNet tipp: A Feltámadás ünnepe, az Élet győzelme a halál felett - nagyszombat és húsvétvasárnap  >>

Az asztal

Mielőtt bármit is bevinnénk azonban a lakásba ünnep előtt, tökéletes rendet és tisztaságot kell teremteni a háziasszonynak. Egy szem morzsa sem maradhat a házban az előző időkből, mert abban lehet még kovászos. (Ha azonban mégis maradna valami valamelyik fiók alján, azt semmivé nyilvánítjuk. Az nincs: „Minden élesztő és kovászféle, ami a tulajdonomban van, amit nem láttam, azért nem tudtam eltakarítani, még amiről nincs tudomásom, az legyen gazdátlan, mint a föld pora” – mondja a háziasszony ilyenkor.)

Ebben az évben Éva anyósa, Rachel készíti elő az ünnepi asztalt, ők végzik a bevásárlást. A múlt évben Éva nagyon izgult, hogy Rachel elégedett legyen; még zsidó barátnőit is megkérte, hogy segítsenek. Pedig hát a tradicionális asztali teríték igen egyszerű, a legszegényebb ember is tökéletesen teríthet.


Legyen az asztalon tojás, egy kis sült libanyak, keserűfű, zöldségféle, torma, sós víz, hogy bemárthassuk a zöldséget és a legfontosabb három egész macesz. A maceszt süthetjük otthon is, de a hitközségtől szokás inkább beszerezni, hogy biztosan kóser legyen.

Négy pohár bor van az asztalon személyenként. Az apa kiddus-imával megszenteli az első pohár bort, majd kezet mos. Mindnyájan bemártjuk a zöldséget a sós vízbe. A házigazda kettétöri a középső meceszt, és a nagyobbik felét eldugja. 

Kérdések és válaszok
És most következnek a gyerekek kérdései. Apáról fiúra, és újra apáról fiúra száll az egyiptomi megszabadulásról szóló csodás történet, majd ezt is megszépítjük egy pohár borral.

Kezet mosunk mindnyájan vacsora előtt oly módon, hogy pohárral öblítjük le, és nem töröljük meg a kezünket, hanem hagyjuk megszáradni.

Most elmondhatjuk azt is, hogy a maceszt azért fogyasztjuk kovászos helyett, mert őseinknek sietnie kellett Egyiptomból kijövet, s nem volt idejük megkeleszteni a kovászt a kenyérhez. S a mártogatós kérdésre is válaszolhatunk, hiszen a pusztában keserűt és sósat ettek az ősök, tehát mi is elfogyasztjuk ennek emlékére a cheroszetbe mártott tormát.

HarmoNet tipp: Gloria victus, avagy dicsőség a legyőzöttnek - Nagypéntek, a kereszténység legszentebb ünnepe >>

Vacsora

Hát, ez lenne a vacsora, de ezzel bizony nem lehet jóllakni, ezért egy „kis” utóétel következik, amiből már mindenki annyit ehet, amennyit akar, valamint a harmadik pohár bort is megihatja. Ettől olyan jó kedvünk kerekedik, hogy énekelni kezdünk, és az asztalon dobolunk. A nagy munkára újra inni kell, jöhet a negyedik pohár bor.

Tudjuk, hogy a Mindenható is örömmel fogadja vigasságunkat, hiszen a szabadítás ismét megtörtént, együtt vagyunk, és meg is áldott minket gyermekekkel, akinek átadhatjuk hagyományainkat.

Éva öröme most is tökéletes lesz (adja a Mindenható), bár most csak vendég, de ő a két drága kisgyermek anyja, és mindenki körbeveszi szeretetével.

Dobosy Ildikó
Tetszett a cikk?

Oszd meg a barátaiddal!

Címkék:
Ha ez tetszett

Kapcsolódó cikkek

Összes
Minden reggel egy üzenet

Kérd te is a napi HarmóniaKártyát!

Te is szeretnél reggelente ilyen napi jóslatot kapni? Iratkozz fel, és minden nap megérkezik hozzád.